Előhang

Viharos évtizedeken vagyunk túl, és nincs vége, valami megint van a levegőben. Ha a németországi eseményekre gondolok: érezzük a vihar előszelét, de nem tudjuk, mi vár ránk. Kihevertünk egy világháborút, túléltünk egy gazdasági világválságot, hazánk nyögi Trianont, de a hétköznapok taposómalma nem változott, ugyanaz. S a mindennapok nehézsége, mint munkafelügyelő, korbáccsal a kezében feledteti a világ nagy eseményeit, ezért magam is kornyadozok.
Nem! Akkor sem hagyom, hogy ez a homály szürke hályoggá érjen fáradt szememen. Kilépve napi rutinomból megpróbálok emlékezni a dicsőséges múltra. Másfél évszázad elég nagy távlat ahhoz, hogy a történelmi események új megvilágításba kerüljenek, de ahhoz is elég, hogy emberi életek apró rezdüléseiből – amelyeket megörökített a papír és a toll – életre szóló tanulságokat vonjunk le.
Dédnagyapám, Muhary József a XVIII. század végén sebészmesterként dolgozott együtt Markhot doktorral az egri irgalmasok kórházában. Naplója tizenkét év eseményeit rögzítette több-kevesebb részletességgel. A dokumentum néhány éve került hozzám, egy távoli rokonunk gyűjteményéből; sebészeti működésem 20. évfordulója alkalmából lepett meg vele. Becses és hasznos ajándék, de egészen felzaklatott.
Ennek a memoárnak a fonalát vettem fel. Az eredeti szakaszok a „Muhary naplója” megjelölést kapták, melyekből néhány beteg és műtét leírását tudatosan hagytam ki, maradt benne elég: a műkedvelő nagyérdeműt, remélem, kielégíti. De jó históriásként igyekeztem utánajárni a hiányzó történeti láncszemeknek is, kiegészítve dédnagyapám jegyzeteit. Így próbáltam rekonstruálni a dicsőséges egri barokk utolsó esztendeit, Esterházy Károly püspökségének néhány évét.
Ahol az események folyama szakadozik, ott a rést pótolja ki az olvasó fantáziája!

Muhary Zalán dr.

Eger, 1939. május 27.

Reklámok
Published in: on 2010/02/16 at 12:05   Előhang bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
%d blogger ezt kedveli: