A nagyérdemű olvasó tiszteletére

A könyv végleges formája készülőben van. A bemutató Dunaszerdahelyen október 26-án lesz. Vagyis még nagyobb tempót diktál a kiadó, a könyv hamarosan megjelenik.

A mélyen tisztelt olvasót szeretnénk megörvendeztetni azzal is, hogy a könyv végén irodalomjegyzéket közlünk. Ennek nem a hitelesség igazolása az oka, hanem arra szolgál, hogy akinek felkeltette érdeklődését a korszak és a város történelme, az utánaolvashat.

Igaz ez vica versa is. Íme az ajánlott irodalom, az ajánlott könyvek és cikkek listája. Reméljük ez felkelti az olvasó érdeklődését a könyv után!

  • Marczali Henrik: Magyarország története a szatmári békétől a bécsi congressusig 1711-1815
  • Bárdos Kornél: Eger zenéje 1687-1887
  • Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek
  • Bottlik – Hevesy – Kovács – Manga – Szombathy – Zétényi: Eger
  • Nagy József: Eger története
  • Ringelhann Béla – Soós Imre: Az egri megyei kórház elődeinek vázlatos története az 1726-1950. években
  • Breznay Imre: Eger a XVIII. században I-II.
  • Gál Tibor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár orvostudományi könyvei
  • Sugár István: Eger város térképei (XVI. század – 1950)
  • Schultheisz Emil – Magyar László: Orvosképzés a Nagyszombati Egyetemen
  • Katona Imre: Habánok Magyarországon
  • Csiffáry Gergely – B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása
  • Gvadányi József: A’ mostan folyó ország gyűlésnek satyrico critice való leírása
  • Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából
  • Egri Lokálpatrióta Egylet: Egri séták nemcsak egrieknek I-II.
  • Kriston Béla: A megszállott
Published in: on 2012/09/18 at 07:59   A nagyérdemű olvasó tiszteletére bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , , , , , , , , , , , , ,

Ejnye, azok a temetők

tombstone-patternEgyik olvasóm megjegyezte: “Elég sokan halnak meg a könyvben, de legalább idős korban…” Ez így igaz. Ráadásul a temetők is nagy hangsúlyt kapnak a könyvben, visszatérő motívumok.

A térképen is látható, hogy néhányat ábrázoltunk, de korántsem mindet. Ráadásul, megvallva az őszintét olyan is lemaradt, amit emleget a könyv. Ez akkor esett le a tantusz, amikor az egyik leendő olvasóm dedikáltatta velem az ő példányát. Kérdeztem, hogy kinek? Mire a válasz, írjak csak annyit, hogy Rozáliának.

Hoppá, kimaradt a temető, vagyis inkább elrontottam a helyét. Az árvíz idején mindenképpen utalni akartam arra, hogy veszélyes, ha a domboldalról lehozza a víz a földet, méghozzá a malmok vidékére. És akkor emlegettem a Rozáliát. De Egerben a Rozália délebbre van, ott, fenn, észak-keleti irányban a Donát található.

Mindezeket az egriek kedvéért írtam le, abban a reményben, hogy nem köveznek meg érte!

Published in: on 2012/09/16 at 13:36   Ejnye, azok a temetők bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  

Zalan Muhary: One dozen years

Elkészült az Előhang fordítása. A fordító és anyanyelvi átdolgozó személye hadd maradjon még titokban, de a munka halad, biztosan megtart néhány hónapig, talán évekig. Nem tudni, de a PREFACE jelezze most ebben a bejegyzésben az internet angol nyelvű olvasói felé, hogy a regény az ő számukra is elérhető lesz egykoron.

Zalan Muhary: One Dozen Years
(Exitus et Exodus Agriensis 1793)

PREFACE

Stormy decades have passed and still this is not the end. Something is in the air again. When I think of affairs in Germany, I feel this is the breeze before the storm, a foreboding of more to come, but what is coming I do not know.
We have just recovered from a World War, survived a world recession and our mother-country is mourning the Trianon Treaty, but the remorseless treadmill of day-to-day life doesn’t change. The hardness of the daily grind is a task-master with a lash in his hand, making us forget the bigger events taking place in the world.
So, do I also lose touch with the wider picture? No! I don’t allow any blurring of my vision to ripen into a cataract on my tired eyes. Rising above my daily routine, I try to recall the glorious past. One and a half centuries is long enough to have a wide-angle view of historical events and be able to interpret afresh the consequences of seemingly minor ripples in the lives of ordinary people as recorded by pen and paper.
My great-grandfather, Joseph Muhary, worked as a Surgeon under the Chief Medical Officer, Francis Markhot in the Hospital of the Eger Order of The Hospitallers at the end of the 18th Century. His diary recorded the events of twelve years with varying amounts of detail.
I obtained this document from the collection of one of my distant relatives a couple of years ago. He gave it to me as a present on the 20th anniversary of me commencing my Surgical Practice. It was a valued and useful gift but reading it both disturbed and stimulated me.
I have tried to bring together the threads of those memoires in this book. I have reluctantly omitted some of the patients’ records and details of operations but there is enough left to satisfy, I hope, the demands of the fastidious reader.
As a conscientious historian, I have endeavoured to supply the missing historical links as well. These are marked “History” in the chapters.
Within the pages of this book I have attempted to reconstruct the last years of the glorious Baroque period of Eger and a few years from the time of the Bishopric of Charles Esterhazy.
Where the sequence of events is uneven, the imagination of the reader should be used to fill in the gaps!

Zalan Muhary M.D.
27th May 1939.
Eger, Hungary.

Published in: on 2012/09/14 at 20:01   Zalan Muhary: One dozen years bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , , , ,

A könyv előkészületei

Muhary Zalán: Egy tucat esztendő (borító)

A Historium Kiadó nagy erőkkel dolgozik, hogy a regény megkaphassa végleges formáját. A könyv borítójának elkészülte látványos lépés. A grafikus: Viola Ferenc remek munkát végzett. A sejtelmes fényekben úszó templom felett II. József császár türelmi rendeletének (Tolerancia) szavai, betűi lebegnek.

A kevésbé látványos, de embert próbáló munkáért pedig igen hálás vagyok a kiadó vezetőjének, Bíró Szabolcsnak. Ő és munkatársai folyamatosan gyúrják a szöveget, hogy a mű fínoman csiszolt és még értékesebb lehessen az olvasók számára.

Published in: on 2012/09/09 at 20:15   A könyv előkészületei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , , ,

Felgyorsult az idő

A regény olvasása közben néhány este alatt egy tucat esztendő eseményeit éljük át, miközben követjük a sebészmester naplóját. De nemcsak az irodalomban gyorsul fel az idő, hanem néha a valóságban is. Néhány bejegyzéssel korábban azt írtam, hogy a regény megjelenése jövő májusban várható. Nos, felgyorsultak az események és jóval hamarabb, már idén novemberben elkészül a könyv és elérhetővé válik. Ezt a kiadó is közzétette saján Facebook oldalán: www.facebook.com/historiumkiado. Egyúttal közszemlére tette az első ajánló videót is:

Published in: on 2012/08/25 at 16:18   Felgyorsult az idő bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , , , , , , , ,

A regény helyszínei…

Térképrészlet a belvárosról, ahol az események nagy része zajlik

Elkészült az a térkép, amin a regény egri eseményeinek helyszínei megtalálhatók. A modern feldolgozáshoz az alapot egy 1756-os egri térkép jelentette. Az arányokat megtartottuk, természetesen néhány helyszínt kiemeltünk.

Az egri olvasó talán meglepődik. Például, hogy a Trinitárius vagy más néven “Rossz” templom előtt, le a Hatvani-kapu térig temető van jelölve. Igen… akkoriban itt temető volt. Hasonlóan furcsa lehet, hogy a Markhot Ferenc Kórház épülete csöpp… Igen, akkor még csak egy U alakú kis épület volt az egész és ráadásul le, egészen az Eger patakig, a kórház “mögött” temető volt.

Az is furcsa lehet, hogy a Rác-kapu tértől a Cifra-kapu térig egy hosszú fal van jelölve (pirossal). Igen, itt húzódott az 1780-ra elkészült Posuerunt, a védmű, ami az áradásoktól védte meg a várost majd 100 éven keresztül – aztán áttört 1878. augusztus 31-én. A védmű többször említésre kerül a regényben… cholera járvány, baleset.

A teljes térkép az alábbi linkre kattintva érhető el:

Teljes térkép – Eger Anno 1788 – Muhary Zalán: Egy tucat esztendő

A térkép természetesen nem használható fel a szerző engedélye nélkül, az jogvédett (Muhary Zalán).

Published in: on 2012/07/28 at 11:52   A regény helyszínei… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , , ,

Megtaláltam – 1942 (2012) június

ProfilképVagyis inkább megtaláltuk egymást. Az elmúlt hetekben megbeszélést tartottam a Histórium Kiadó vezetőjével, aki egyben történelmi regényeket is ír (Bíró Szabolcs). Megállapodtunk egy 1943. első félévi megjelenésben (2013). De addig még sok-sok teendő vár a műre és írójára. A későbbiekben ezen a fórumon, blogban további információkat közlök. Az olvasók érdeklődésének felcsigázása érdeklében megvillantok néhány karaktert és azok hátterét.

Published in: on 2012/06/14 at 13:42   Megtaláltam – 1942 (2012) június bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  
Tags: , ,

Kiadót keresek… – 1942 (2012) február

Az első kézirat lezárásra került. Kiadót keresek…

Published in: on 2012/02/01 at 08:39   Kiadót keresek… – 1942 (2012) február bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  

Folytatása következik

Legyen elég most ennyi, hogy felcsigázzuk az olvasó érdeklődését: mi fog történni a következő néhány évben Egerben.

Published in: on 2011/08/09 at 09:49   Folytatása következik bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva  

Eger, 1781. ősze – részlet az 1. fejezetből

Miklós lassan emelte mozsárlábait, egyiket a másik után, fel a lépcsőn, a keleti toronyba. Fejét lehajtotta, úgy ment. Majd’ minden nap megtette ezt az utat. Testének súlya alatt recsegtek a deszkák, rengett a szerkezet. A gerendák a falaknak adták tovább az ütemet. A szomszédos rendházban lakók pedig unottan számolták a koppanásokat: hány fok vezet fel a harangokhoz. Minden lépés hallható volt. Fújtatott, mire felért. Észak felé tekingetett. A hegyek, a Bükk kövei minden alkalommal lenyűgözték. Őr-kő, Hegyes-kő, Pes-kő, Cserepes-kő, Vörös-kő, Tar-kő, Három-kő. Jól ismerte mindet, de az utóbbi időben ritkán járt fönn a Bükk-fennsíkon, mert a szíve nehezen bírta. A szürkületben a sziluett még hatalmasabbá tette a vonulatot. Noviciusként ide vágyott, a Bükk lábához. Képes volt órákat eltölteni a torony ablakában és bámulni a csodát. Neki lehetett, kivételeztek vele, mert más volt, mint a többiek.
Ahogy lenézett, az elcsendesedett Piac teret látta maga előtt. Jobb kéz felől a templom mellé épült rendház vet árnyékot. Odébb patak csörgedezik, észak felől jön: Eger vize, keresztül a városon. Fölötte híd feszül, a nevüket viseli: Minoriták hídja. A patak most bővizű, túloldalán néhány ház, fölöttük a vár, romosan. A hősiesség szomorú jelképe a monstrum. Köveinek jelentős részét széthordták a visszafoglalás után, még hatszáznyolcvanhétben. Később, a Szatmárban kötött békét követően, a császáriak tudatosan gyengítették tovább. Most kisebb helyőrség táborozik benne, annak is nagyobb része zsoldos katona, németül beszélnek. Az erődítmény alig használható, de az őrlést még fenntartják: a lőpormalom lejjebb van, a városfalon kívül. Hangja most nem hallható, a lapátok állnak.
Északabbról, a káptalani vendéglőből viszont fény és zaj szűrődött Miklós felé. Ezt a borkimérést nyugodtan nevezhetjük kocsmának. A káptalan feje, a nagyprépost pimaszul Arany Szolgának nevezte el. Nekik aranyat hozott, az egyszerű embereket pedig szolgává tette. A részegek az Irgalmas utcán jártak le a patakhoz okádni. A szüret befejezését mindenkinek meg kellett ünnepelnie. A sárguló leveleket, a tompuló napsugarakat a bor csillogása próbálta feledtetni ezen az estén is. A férfiak berúgtak, aztán könnyíteni kellett a gyomruk terhén. A búfelejtés hangjai ütötték meg Miklós fülét. Az apró ablakokat innen fentről is látta, ahogy halványan világítottak. Kissé hunyorított, hátha titokban bekukkanthat a dorbézolók tanyájába. De csak mímelte a leskelődést, tudta jól, ilyen messziről nem látni semmit. Pedig most neki is bút kellene felejtenie, ami rendkívül nehezére esett.
A kocsmával szemben álló csonka minaret, egybeépülve a templommal5, az irgalmasoké volt. Az Egerben fellelhető szerzetesrendek közül ők voltak azok, akik a betegeket ápolták, no meg gyógyították, ha tudták. A templomot korábban a törökök használták mecsetként. Száz éve még az imám hangja szólt a toronyból naponta hatszor. Akkor félhold díszítette, most kereszt. Mellette a rendház, ami egyben kórház, Erdődy püspök építtette több mint ötven éve.
Miklós rendszeresen megfordult a miseriek kórházában. Béklyóban vitték, ritkán ment önszántából. Tekintete most a nosocomium6 és a patak közötti temetőn pihent meg, elmerengett. A betegeket abba temették. Most oda vágyott, nyugalomra.

Published in: on 2010/11/09 at 09:37   Eger, 1781. ősze – részlet az 1. fejezetből bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva